2017. január 12., csütörtök

Neal Shusterman - Bontásra ítélve (Unwind disztológia I.)

"Mi lesz, ha a szüleid téged is szétbontatnak?

Szép új világ?

Egy olyan társadalomban, ahol a nem kívánatos kamaszok testrészeit újrahasznosítják, három szökevény száll szembe a rendszerrel, amely „szétbontaná” őket.

Connortól meg akarnak szabadulni a szülei, mert túl sok a baj vele. Risa árva, és azért jelölték ki bontásra, hogy spóroljanak a költségeken. Lev szétbontását szigorúan vallásos szülei már születése pillanatában eldöntötték. A véletlen sodorja őket egymás mellé, és a kétségbeesés tartja össze őket, ahogy árkon-bokron át menekülnek, miközben tudják, hogy az életük a tét. Ha sikerül megérniük a tizennyolcadik születésnapjukat, már nem bánthatják őket – de amikor egy egész világ vadászik rájuk, a tizennyolc nagyon-nagyon távolinak tűnik.

Te vajon túlélnéd?"

Hogy találtam rá?

Sokaknál már láttam a molyos polcon, és felfigyeltem rá. Nagyon érdekesen hangzott a fülszöveg és gondoltam, hogy elolvasom.

Saját példány?

Nem.

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik akarnak valami újat olvasni, nem igazán köthető ez semmihez sem. Van benne akció, kaland, elgondolkoztató jeleneteket, megrázó részek és egy kis romantika.

Bevezetés:

Mostanában ritkábban olvastam Könyvmolyképzős regényeket, mert mindegyik ugyanolyan, csak más az alapfelállás. Kezdtek már unalmasak lenni. Ám amikor megláttam ezt a fülszöveget, arra gondoltam, hogy: "Na! Végre valami újdonság, ami jó lehet!". Szerencsére nem kellett csalódtam, tényleg az várt, amire számítottam.

Értékelés:

Az alapötlet zseniális. A könyv végén van egy kis megjegyzés, miszerint az író, amikor elmesélte a barátjának az ötletét, az azonnal felkiáltott, hogy meg kell írnia. Ezúton is köszönöm ennek a barátnak a biztatását, mert valóban. Ez egy olyan ötlet volt, amit meg kellett írni. Olyan szinten egyedi a sztori ezzel a szétbontással, hogy tényleg nem tudom semmihez sem kötni, amihez hasonló lehetne.

A történet több szálon fut, és ahogy a karakteretek elválnak-találkoznak úgy érnek össze, majd úgy is válnak ismét szét (akár a fiatalok testrészei). Egyből belevágunk a dolgok közepébe, az író felvázolja nekünk, hogy mégis, hogyan működik ez a szétbontási folyamat. A szülő megunja a gyerekét, rájön, hogy mégsem lett olyan jó, mint hitte, ezért meg akar válni tőle. Szépen elmegy és aláírja a bontási kérelmet. Pár napon belül pedig megérkeznek a gyerekért és elviszik. Megbánni, megváltoztatni már nem lehet a szerződést. Ha egyszer megkötötték, akkor bizony nincs visszaút. Megyünk a darálóba.

Különösen tetszett, hogy mindenkinek más és más sztorija volt: elvált szülők; vallási csoportok; megunt gyerek; nem kívánt gyerek. Még a csecsemőkről is kialakított egy olyan megoldást, ami valószerű, és tényleg elhittem, hogy ilyen megtörténhet. Mindenre próbált figyelni az író, alaposan átgondolta, hogy hogyan történhetne meg egy ilyen. A bontási folyamatot is szépen levezette nekünk, szinte már borzasztó volt olvasni a sorokat, hogy a szerencsétlen fiatal végignézi, ahogy szépen lassan elviszik a testrészeit.

A történet mellett volt azonban néhány hiba, amire felfigyeltem. Sajnos a karaktereken lett volna még mit alakítani, nekem kicsit személytelenek voltak, nem igazán kedveltem meg senkit, nem nagyon tudtam kötődni hozzájuk. Pont azok haltak meg vagy történt velük valami, akikhez semmi sem kötött. Sokkal jobb hatást lehetett volna elérni, ha az író megkedvelteti velünk a szereplőket (ugyan ott volt a romantikus rész, de az nem elég ilyen esetben!). Ezen még dolgoznia kell. Ugyanakkor a társadalomkritikája megfogott és kompenzálta a dolgot.

Kissé hiányosnak is éreztem részeket, van amit letudott 10-20 sorral az író, pedig olvastam volna még róla. Máskor pedig olyan dolgokról írt hosszasan, ami egyáltalán nem érdekelt. Kedvem lett volna többet megtudni az államról, és arról, hogy az emberek hogyan látják ezt a dolgot. A gyerekek szemszögéből sokat láttunk, de egyedül a papról tudunk meg dolgokat, ami nekem nem volt elég. A szülőknél nem éreztem, hogy megbánták volna, amit tettek, inkább amolyan: "jó menjetek már innen és kész". Tudom, ha egyszer valaki rászánja magát erre, akkor biztos nem szereti annyira a gyermekét, de azért na...valami jobb reakciót vártam. 

Egészben nézve azért ez egy jól megírt szuper alapötlet volt, úgy tudom, hogy nem az első regénye az írónak, ezért kicsit nehéz elnézni neki a karaktereket, de sebaj. Megrázó volt, félelmetes belegondolni, hogy akár létezhetne is ilyen, és hogy a 18. születésnapodat talán meg sem élnéd, mert nem gondolnák, hogy méltó vagy arra, hogy élj.
Lesz ez még jobb is. Én személy szerint nem folytatnám a történetet, de ha minden igaz három részben készíti el az egészet. Igazából nekem már az is tetszene, ha itt befejezte volna, végül is kerek egész volt. Meglátjuk, hogy mit hoz ki belőle.

Történet: Zseniális az alapötlet, nagyon jól kitalálta az író. Egyedi és félelmetes elgondolás.

Karakterek: Néhol unalmas volt egy-két rész, és ugyan senkit nem szerettem meg különösebben, de nem voltak kidolgozatlanok, talán kicsit csak szerethetetlenek.

Borító: Tökéletesen passzol a könyvhöz, a vörös szín félelmet kelt és érezzük, hogy ez nem egy vidám történet lesz.

Összesítés: Az unalmasabb részek és a karakterek kedvelhetetlensége miatt szerintem mégiscsak jól sikerült ez, ezeket az apró hibákat, ha sikerül kijavítani, akkor nagyon jó lehet az a második rész.


Ha tetszett a poszt, akkor iratkozz fel. A blog alján, a "Feliratkozás a webhelyre" gombra kattintva!

Pontozás  

Történet: 4/5 

Karakterek: 3/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Nem igazán tudom, nagyon senki nem fogott meg

Amit szerettem benne: Az alapötlet

Amit nem szerettem benne: Kissé hiányos volt

Adatok

Kiadó: Könyvmolyképző

Megjelenés: 2015

Oldalszám: 382
Vélemények:

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK A BLOGRÓL

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK A BLOGRÓL

Kiemelt bejegyzés

Suzanne Collins - Az éhezők viadala (Sorozat: Az Éhezők Viadala I.)

"Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Pa...

Pontyozás

  • 1. - Érdemtelen az olvasásra
  • 2. - Majdnem eldobtam
  • 3. - Átlagos
  • 4. - Jó, nem unatkoztam
  • 5. - Imádtam
  • 6. - Őrülten jó, ezerszer olvasnám!

Sorozatok, amiket olvasni szeretnék

Bíborhajú Bumped Ethical vampires Kate Grable Merry Gentry Nadia Stafford Night world Riders of the Apocalypse Swoon Dark Angels Időtlen szerelem Tantalize Ghostgirl Possession Night creatures The nine lives of Chloe king

Kéziratok

Szívesen fogadok kéziratokat, így arra gondoltam, hogy azokat is jelezni fogom, hogy hol járok velük. Nyugodtan küldhet nekem bárki bármilyen hosszúságú irományt, szívesen olvasom őket.

Jelenleg 5 kézirat van nálam.

Szívesen fogadok most kéziratokat!

Aktuális olvasmányaim

Népszerű bejegyzések