2018. március 10., szombat

Agatha Christie - Halál ​a Níluson [Hercule Poirot 17.] (Race ezredes 3.)

"Ki irigyelhette szépségét, gazdagságát, boldogságát? Mindenki. Kinek lehetett több-kevesebb oka a gyilkosság – sőt gyilkosságsorozat elkövetésére? A hajón szinte mindenkinek. S ha már Egyiptomban, régészeti leletek felkeresésére indult útnak gazdag utasaival a hajó, a „véletlenül” fedélzetén tartózkodó Poirot is régészeti módszerekkel kezd a bűntény felderítéséhez: először minden zavaró, fölösleges elemet eltávolít, aztán minden kétséget kizáróan bebizonyítja, hogy az a gyilkos, akire (természetesen) a legkevésbé sem gyanakodhatunk."

Hogy találtam rá? 
 
Szeretem Agatha történeteit, és erre s kíváncsi voltam.

Saját példány? Dedikált?

 
Igen, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?


Krimikedvelőknek, Agatha fanoknak és mindenkinek, aki nyárra egy kis könnyed, nyomozós olvasmányra vágyik.

Értékelés:

Első kézbevételre a könyv kifinomult, pontosan beleillik a kezünkben. A borító passzol a történethez, egyből tudjuk, hogy krimiről van szó. Szépen sikerült a pisztolyos utalás a hajónál, ebből még az is tudja, hogy milyen jellegű könyvvel van dolga, aki nem ismeri az írónőt, no de egyáltalán létezik ilyen ember?

Agatha eddigi általam olvasott történetei soha nem kerteltek az elején, a bevezetés azonnal érdekessé vált, és belevágott a lényegi részekbe. Noha a főszál idővel ismertette meg a fontosabb részleteket - ahogy a nyomozónk rájött a hátrahagyott nyomokra-, mégis sikerült úgy alakítani a fonalakat, hogy az olvasó képtelen letenni a regényt. Minden egyes fejezet után újabb és újabb részleteket ismerhetünk meg, aminek segítségével közelebb juthatunk a végkifejlethez, és megismerjük a gyilkosunk szándékait.

"– Maga miből él? Fogadok, hogy nem dolgozik! Nyilván ügyintézőnek nevezi magát!
– Nem vagyok ügyintéző, én megoldom az ügyeket – jelentette ki Poirot enyhe önteltséggel.
– De micsoda?
– Detektív vagyok! – közölte Poirot olyan hangsúllyal, mintha legalábbis azt mondta volna: „Király vagyok!”


Tapasztalataim szerint ez a regény annyiban más, hogy itt sejteni lehet, hogy ki követte el a gyilkosságot, mégsem tudjuk, hogyan vitte véghez és nem vagyunk 100%-ban biztosak benne. Annyi ellentmondásba ütközünk, hogy bár mélyen tudjuk ki tette, mégis reménykedünk/hisszük, hogy ő nem lehet a gyilkos.

Poirot ebben a kötetben is figyelmes, minden apró részletet megjegyez és elemez. Még maga az olvasó sincs tisztában azzal, hogy miket vesz észre, holott kisebb utalásokkal találkozhat. Agatha egyik fantasztikus jellemzője és kulcsa ebben rejlik: úgy mutatja meg a megoldási lehetőségeket, és a részleteket, hogy azt észre sem vesszük. A stílusa még mindig könnyed; utánozhatatlan; nagyon szépen bánik a szavakkal, karakterekkel és ezt meghinti egy kis humorral is.

Linnet és Jacqueline kapcsolata mondhatni nem túl egyedi. Adott nekünk a szegény és a gazdag lány esete, akik bár évek óta jó barátnők, mégsem tudnak kitartani egymás mellett. Simon nem kicsit idegesített, soha nem kedveltem a hasonló férfi karaktereket. Cornelia ezzel szemben első perctől kezdve szimpatikus volt, nem volt egy igazi szépség, mint a hajón oly' sokan, mégis együtt lehetett vele érezni és azonosulni.

"– Milyen gyerekesek tudnak lenni a férfiak.
– Ez a teljességgel alaptalan állítás a nők egyik kedvenc kijelentése – morogta Tim."


A történetben nem csupán a társadalmi rangok különbségének hátrányai vannak bemutatva, hanem az emberi kapcsolatok is nagy hangsúlyt kapnak. Illetve belőlem mindenki kiváltott valamit: érdeklődést; haragot; undort. Volt, akiről szívesen olvastam, míg mástól kirázott a hideg, és azt reméltem, hogy hátha megölik.
Szeretem, hogy az írónő minden karaktere különleges, és emberi, ettől lesz igazán élvezhető a regény. Annak ellenére is, hogy ki lehet találni ki a gyilkos, nagyon olvastatta magát. A tájleírásoktól kezdve a szereplők változásain és a történetek folytonosságán át mindent megtalálhatunk a regényben, ami kell egy jó krimihez. Ajánlom mindenkinek, aki még nem olvasta és természetesen ne hagyjuk ki a filmadaptációt sem!

A példányért köszönet a kiadónak és a Kildarának.

BORÍTÓ: Kifejező, nagyon tetszik a pisztoly a hajón. Egyből felismerjük a műfajt. 5/5
 

TÖRTÉNET: Olvastatta magát és érdekelt a végkifejlet, mindig megtudtunk valami újat, de sajnáltam, hogy itt ki tudtam találni, hogy ki a gyilkos. 4/5

KARAKTEREK:
Linnettet és Simont nem igazán sikerült megszeretnem, viszont senki mással nem volt bajom. Minden karakterben van valami különleges és egyedi, érdekesek és élőek.

Pontozás  

Történet: 4/5

Karakterek: 4/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Hercule Poirot

Amit szerettem benne: Stílus
 
Amit nem szerettem benne: Kiszámítható volt

Adatok

Kiadó: Helikon

Megjelenés: 2017

Oldalszám: 382

Műfaj: Krimi
 
Vélemények:

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK A BLOGRÓL

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK A BLOGRÓL

Kiemelt bejegyzés

Suzanne Collins - Az éhezők viadala (Sorozat: Az Éhezők Viadala I.)

"Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Pa...

Pontyozás

  • 1. - Érdemtelen az olvasásra
  • 2. - Majdnem eldobtam
  • 3. - Átlagos
  • 4. - Jó, nem unatkoztam
  • 5. - Imádtam
  • 6. - Őrülten jó, ezerszer olvasnám!

Sorozatok, amiket olvasni szeretnék

Bíborhajú Bumped Ethical vampires Kate Grable Merry Gentry Nadia Stafford Night world Riders of the Apocalypse Swoon Dark Angels Időtlen szerelem Tantalize Ghostgirl Possession Night creatures The nine lives of Chloe king

Kéziratok

Szívesen fogadok kéziratokat, így arra gondoltam, hogy azokat is jelezni fogom, hogy hol járok velük. Nyugodtan küldhet nekem bárki bármilyen hosszúságú irományt, szívesen olvasom őket.

Jelenleg 5 kézirat van nálam.

Szívesen fogadok most kéziratokat!

Aktuális olvasmányaim

Népszerű bejegyzések