2018. szeptember 30., vasárnap

Jane Corry - Vértestvérek

"Három kislány iskolába indul egy napsütéses, májusi napon. Egy óra múlva az egyikük halott.
Tizenöt évvel később találkozunk a két túlélővel, Alisonnal és Kittyvel. Nagyon különböző életet élnek. Kitty egy otthonban lakik, nem képes beszélni, és nincsenek emlékei a balesetről, sem a tragédia előtti múltról. Alison rajztanár, első ránézésre teljesen normális nő. Ám ez csupán a látszat, ami megtévesztő lehet. Amikor állást vállal egy börtönben, végre fény derülhet az igazságra.
Valaki figyeli őket, és bosszúra készül… Vajon kit akar megölni?
Jane Corry ismert angol újságíró, az Oxford University kreatív írás tanára. Bemutatkozó regénye A férjem felesége címmel jelent meg, mely nagyon hamar nemzetközi bestsellerré vált."

Hogy találtam rá?

A kiadó ajánlotta.

Saját példány? Dedikált?

Saját.

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik szeretik a thrillereket, és a testvéri kötelékről szóló regényeket.

Értékelés:

Első találkozásra egy nagyon figyelemfelkeltő könyvet foghatunk a kezünkbe. A borító valóban szép, és kifejező. Tetszik, hogy a harmadik kabát ki van hagyva, ezzel is utalva arra, hogy az egyik lány már nem él. Könnyedén le tudjuk olvasni a borítóról a stílust, anélkül, hogy elolvasnánk a fülszöveget, így megtudhatjuk, hogy nagy vonalakban miről szólhat a történet.

A könyvet lapozni nem nehéz, mert igazán kellemes tapintása van, a borító nem gyűrődik meg (habár én egy puha könyvhordozót használok hozzá, amit a könyvhéten vásároltam); a betűméret megfelelő. Kedvelem, hogy a XXI. század kiadásai ideális méretűek a kezünkbe, és a táskánkba.

"Mintha a sorsom szólt volna hozzám. Kérdés, hogy meg akarom-e hallani."

A regény felépítését tekintve három nagyobb részből áll, az események körülbelül egy évnyi időtartam alatt játszódnak le. Visszaemlékezős jeleneteket is bevágott az írónő, így egyszerűen tudjuk megismerni az eseményeket részletről-részletre.

Szerettem a regényben azt, hogy nem csak egy ember szemszögéből láthattuk a cselekményt, hanem hol az egyik, hol a másik lány bőrébe bújhattunk bele. A váltott szemszög nem volt egyáltalán zavaró a számomra, inkább hozzátett az eseményekhez egy pluszt. Az írónő nemcsak a harmadik lány halála körüli kérdéseket feszegeti, hanem egyéb más, drámai hangulatú témák is megjelennek a regényben pl: a fogyatékkal élés és a velük való törődés nehézsége; a börtönélet; erőszak. Továbbá remek volt arról is olvasni, hogy az emberek hogyan viszonyulnak egy olyan személyhez, akinek valamilyen sérülése/betegsége van. Ezekből a reakciókból nagyon sokat lehetne tanulni.

Az egyik kedvenc részem a börtönös volt, én totál odavagyok a sittes sztorikért, így nagyon örültem, hogy itt is már gyakorlatilag ezzel kezdődik a történet. Kissé elkeserítő volt, hogy ennyire keveset tudtunk meg a börtönlétről, annak ellenére is, hogy a könyv nem erről szólt, írhatott volna kicsit bővebben az ottani körülményekről az írónő. Gyakorlatilag azon kívül, hogy ott oktatott és megjelent egy-két rab, akiknek a bűneiről megtudunk pár sort, nem igazán derült ki, hogy ők hogyan élik a mindennapjaikat. Pedig a történet szempontjából fontos lett volna, hogy együtt tudjunk érezni Alisonnal, amiért egy ilyen helyen kell töltenie a fél napját. Illetve az iskolai és a börtönbeli oktatás összehasonlítása is eredményes lett volna. Pozitív volt viszont benne, hogy elég figyelmet szenteltek arra, hogy a rabokat oktassák és megpróbálják az agresszivitásukat csökkenteni.

"Rázd a fejed jobbra-balra, mondta magában Kitty. Miért segítsen valakinek, aki képes járni és beszélni?
Francba. Megint le-föl lett belőle."

Kevésbé kedveltem a regényben, hogy kicsit lassan indulnak be a nagy események, az írónő sokáig húzta a végkifejletet, aztán a végén még egyet csavart az egészen, amit már túlzásnak éreztem, ha azt kihagyja, akkor a történet sokkal találóbban sikerül. Néhol Kitty vergődése is sok volt számomra, illetve hol úgy éreztem, hogy tudja mi megy körülötte, és próbál tenni ellene, máskor pedig pont azt, hogy nem érdekli az, ami körülötte zajlik és nem sokat fog fel belőle. Talán pont ez volt a lány karakterének a lényege, de engem egy picit zavart ez a dolog.

A történet lényege a testvérek közti kötelék és szeretet, még akkor is, ha azok állandóan csak veszekednek, az írónő szépen fogalmazza meg ezt, hiszen a testvéreknél akkor is ott a szeretet, ha éppen azt mások nem is látják. Ez a része a regénynek szerintem szépen átjött, és az, amit be akart mutatni az írónő.

Köszönöm a példányt a kiadónak!

BORÍTÓ: A borító sokat elárul a könyv témájáról és a stílusról. Tetszik, ahogy kihagyták a harmadik kabátot, utalva ezzel is, hogy az egyik lány halott. A vörös cím feliratot viszont inkább fehérrel írtam volna, kicsit túlzás lett a piros. 5/5
 

TÖRTÉNET: Szimpatikus volt végig, hogy nincs túlgondolva, mégis érdekes és könnyű olvasmány meglepetésekkel. 4/5

KARAKTEREK:
A két főszereplő ellentétes, mégis van bennük valami közös. Mindketten erős jellemek. Kittyt szerettem a szókimondósága miatt, Alisont pedig azért, amit tett. 4/5


Pontozás  

Történet: 4/5

Karakterek: 4/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Ólomember 

Amit szerettem benne: Alapötlet, börtön
 
Amit nem szerettem benne: A túlzott csavar a végén

Adatok

Kiadó: XXI. század 

Megjelenés: 2018

Oldalszám: 400

Műfaj: Thriller

2018. szeptember 22., szombat

Leda D' Rasi - Talán tündérmese [Boszorkánydinasztia III.]


"Van, hogy a múlt gúzsba köt.

Fairy a Dinasztia legtitokzatosabb tagja. Jéghideg, távolságtartó, érzelemmentes. Saját bevallása szerint előbb ugrana fejest az első működő vulkánba, semhogy egy férfihoz legyen kötve. Igen ám, csakhogy az Égieket nem érdekli a boszorkány véleménye. Ők úgy szövik a szálakat, ahogy a legjobbnak tartják, így Fairy sem kerülheti el a sorsát. Vagyis a férfit, aki – akarja vagy sem – a párja. A kérdés csak az: mit tenne meg, hogy szabaduljon a helyzetbtől?

Ruehl, az alakváltók koronahercege vadászatra indul. Prédája a számára rendelt nő, akit udvarlás helyett becserkészéssel kell elejteni. A férfi számára nem kis kihívás a boszorkány, ő azonban nem adja fel. Ahogy a múlt darabkái lassan a felszínre kerülnek, Ruehl megérti, mi lapul az ellenséges pillantás mögött, és felveti a fejét a kétség. El tudja-e feledtetni a nővel az élet rémségeit?

Míg ők ketten egymás kitartását teszik próbára, a háttérben az Ítélőszék sem tétlenkedik. Vezérük meggyöngült egészsége sötét felhőként borul a szövetségre, és felbukkan egy ifjú katona, aki vakmerő tervvel áll elő, hogy visszaállítsa mestere egykori hatalmát.

A sorozat harmadik részében az írónő a vadregényes Afrikába kalauzolja az olvasót, és miközben megmutatja, mire képes a vak gyűlölet, bebizonyítja, hogy a szerelem még a legmélyebb sebeket is képes begyógyítani. Mert attól, hogy egy történet rémesen indul, még lehet tündérmese a vége."

Várható megjelenés: Október 22

Hogy találtam rá? 

Mogul kiadós könyv és ismerem a szerzőt is.

Saját példány? Dedikált?

Igen.

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek, aki odavan a témáért, vagy olvasta az előző részeket. Ha még nem, akkor hajrá! :) 

Értékelés:

Már vártam a történetet, mert olyan kevés mostanában az ehhez hasonló fantasy regény, vágytam egy jó vérfarkasos-boszorkányos sztorira. Amikor megtudtam, hogy az előző részekből a két kedvenc karakterem része jön, nagyon boldog voltam. Foglalkoztatott, hogy alakul a hideg Fairy és a hősszerelmes Ruehl kapcsolata.

Stílusában a könyv nem sokat változott. Ugyanúgy hozza azt a könnyedséget és rugalmasságot, amelyet az előző részekben megszokhattunk. Az alapfelállással nem várat sokáig az írónő, hamar az események közepén találjuk magunkat. Szeretem Leda könyveiben, hogy mindig vicces és szórakoztató tud lenni, de ugyanakkor megjelenik egy mélyebb vonulata is a történetnek, ami sokkal közelebb hozza az olvasóhoz a karaktereket. Ez a változatosság teszi gördülékennyé és mozgalmassá a sztorit.

A karakterek másabbak voltak, mint az előző részben, el tudtam volna képzelni őket még több szituációban, hogy alaposabban megismerhessük a motivációikat. De ezt lehet csak én hiányolom. Ennek ellenére, mint ahogy már említettem, találóak és humorosak a jelenetek. Nagyon szerettem Fairy visszaemlékezéseit, feldobtak ezek a plusz információk. Ezekkel soha nem lehet mellélőni.

A főszereplőhöz nagyon illett ez a férfiutálat, hűen tükrözte a jellemét. Nyinive számomra egy plusz volt, egyetlen aki valamilyen érzelmet ki tudott csikarni a boszorkányból, ez igazán aranyossá tette a jeleneteiket. Ruehl nagyjából olyan volt, mint amilyennek korábban elképzeltem. Kedveltem, hogy ő is elég gyorsan felhúzza magát, ha nem kapja meg, amit akar. Látszott, hogy az írónő figyelt arra, hogy Ruehl és Lazarus testvérek, és olyan fajhoz tartoznak, amelynek jellegzetessége a türelmetlenség és a heves érzelmek. Főleg, ha a párjukról van szó.

A könyvben nem csak a romantika és a humor jelenik meg, hanem fontos dolgokra is rávilágít nekünk az írónő. Ilyen például az éhezés, a nyomor, a drogproblémák és a betegségek, továbbá a szülő-gyermek kapcsolatra is odafigyelt. Szóval a regény nem csak a jó dolgokra összpontosít, nagy tanulságokat rejt magában. Így a cím is igazán találó: Talán tündérmese. Ha egy kapcsolat nem indul tökéletesen, és nem minden happy, mégis megkaphatja bárki a maga tündéremeséjét, ha egy kicsit odafigyel a másikra.
Összességében úgy gondolom, ismét egy jó kis történetet kaptak a Dinasztia sorozat olvasói.

Történet: Hasonlóan könnyed és hangulatos, teljesen illik a sorozat eddigi kötetei közé. A sztori lassan forrja ki magát, viszont gyorsan kiderül ki-kivel van. A nyelvezet könnyed és humoros, így gyorsan lehet vele haladni.

Karakterek: Az előző részekhez képest kissé másabbak lettek, mint vártam. De ettől még szerethetőek és emberiek.

Borító: Tökéletesen passzol a szériába. Tetszik ez a hátulról fotózós stílus, amit a borítóképnél alkalmaznak.
A könyvre itt tudsz előrendelni: 



Ha tetszett a poszt, akkor iratkozz fel. A blog alján, a "Feliratkozás a webhelyre" gombra kattintva!

Pontozás  

Történet: 4/5 

Karakterek: 3/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Ruehl

Amit szerettem benne: A könyv rugalmassága, olvashatósága és a visszaemlékezős részeket

Amit nem szerettem benne: El tudtam volna képzelni még több jelenetet külön-külön a szereplőkről, ahol jobban, mélyebben megismerhetjük őket.

Adatok

Kiadó: Mogul

Megjelenés: 2018

Oldalszám: 482

2018. szeptember 3., hétfő

Neil Patrick Harris - A különc varázsló [A különc varázsló 1.]

"Carter szülei halála után nagybátyjához kerül. Sajnos Sly, aki bűvész, lopásból tartja fenn magát.
Carter így hányatatott körülmények között menekül nagybátyjával egyik hajléktalanszállóról a másikra. Amikor azonban Sly nagybácsi őt is lopásra kényszeríti, úgy dönt, hogy elmenekül. Sly nagybácsi üldözőbe veszi, Carter végül egy mozgó vonatra ugrik, és egy kis városban ébred másnap. Étel után kutatva találkozik Mr. Vernonnal, aki egy csodálatos bűvész, de nem az artista társulat tagja. Mr. Vernon egy bámulatos kártyatrükkel búcsúzik, és eltűnik Carter szeme elől egy lapot maga után hagyva. Mikor Carter megvizsgálja a kártyát, észreveszi, hogy össze van ragasztva. A kártyalapot szétválasztva egy címet talál Mr. Vernon nevével. A fiú nem tud ellenállni a kísértésnek, és felkeresi a címet, ahol már várnak rá…"

Hogy találtam rá?

A kiadó ajánlotta.

Saját példány? Dedikált?
 
Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?


Gyerekeknek és azoknak a felnőtteknek, akik még mindig szeretik a gyerekkönyveket.

Értékelés:

Az íróval először az Így jártam anyátokkal sorozatban ismerkedhettem meg. Jellegzetes karaktere és stílusa sok mindenkit megnevettetett és rengeteg ember kedvencévé vált. Ám nemcsak a szereplése miatt mondhatjuk zseniálisnak Neilt; rengeteg színdarabban is játszott/játszik és énekelt/énekel. Nagyon meglepett, amikor megláttam, hogy egy gyerekkönyvet is írt. Mindig lenyűgöznek az olyan emberek, akik ennyi mindenhez értenek és ennyire jók is az elkezdett dolgokban. Látszik, hogy szívből csinálják mindegyiket. Így hát iszonyat kíváncsi voltam a regényre és mondhatom egyáltalán nem csalódtam, még jobb embernek és annál tehetségesebbnek tartom az írót.

Az alaptörténet nem csak cuki és szeretni való, hanem tanulságos is. Rengeteg témát magába foglal ez a kis kötet; nem csak a barátság, a becsületesség és a család játszik fontos szerepet, hanem az egymás elfogadása és a szeretet is megjelenik.

"Az utcák hálózatán messze túl hatalmas épületegyüttes terült el a városka fölötti hegyekben; ablakai olyan fényesek voltak, mintha milliárdnyi szentjánosbogár világította volna meg."

Egyrészt engem is a csodálatos illusztrációk, a gyönyörű díszítések fogtak meg. Másrészt a cselekmény és az a sok belefektetett idő és szeretet, ami körülöleli az egész regényt. Szerintem legutóbb a Harry Potternél éreztem hasonlót. Amikor tényleg átérzed, hogy az író szívből ír, nem pedig a pénzért vagy a sikerért. Pusztán el akarja mesélni, ami a szívében van és szeretné megosztani másokkal a gondolatait, érzéseit.

Cartert valahogy a kis Neilként képzeltem el, a bűvészmutatványaival és a stílusával (bár a fordító is biztos erre próbált figyelni :) ). Hamar meg tudtam szeretni, tetszett, hogy ennyire erős karakter lett, és ami meglepő volt, hogy az író hagyta, hogy hibákat kövessen el.

 "GYAAAAKOOOOOROOOOLJ MÉÉÉÉG! Nagyon jó, te okos kis zseni!"

Igazán ötletes volt az, ahogy az író búvésztrükköket tanít (képekkel) a könyv olvasása során ezzel néha-néha megszakítva a sztorit egy kis vidám kikapcsolódásra. Így nem csupán a történetet meséli, hanem megszólítja az olvasót is. Feladatokkal látja el, játszik, oktatja és megnevetteti, mindezt olyan természetesen adja elő, mintha valóban ott lennénk és nekünk magyarázná, azt, hogy hogyan kell csinálni a trükköket.

Számomra hatalmas élmény volt, hogy olvashattam ezt a könyvet. A gyerekek garantáltan imádni fogják, iszonyat szerethető az egész és az illusztrációk teljesen élővé teszik az egészet. Gyorsan elolvasható (akár pár óra alatt is) és még a tartalomjegyzékre is érdemes odafigyelni, minden apró részletre! :)

Köszönöm a példányt a kiadónak!

BORÍTÓ: Nagyon szép rajzolása van, illeszkedik a betűtípus a regény hangulatához, a szöveg és a könyv külső színei vidámak, viszont a lenti férfiillusztráció kelt egy kis "félelmet" az olvasóban, és utal arra, hogy nem csak nevetés lesz a könyvben. 5/5
 

TÖRTÉNET: Nem bántam, hogy fiatalabbaknak íródott, én is nagyon tudtam élvezni. Izgalmas, aranyos és nem utolsósorban tanulságos. 5/5

KARAKTEREK:
Nem mindenki került hozzám túlságosan közel, de szinte az összes szereplő él, és mindenki találhat kedvencet közülük.   4/5


Pontozás  

Történet: 5/5

Karakterek: 4/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Leila, Mr. Vernon

Amit szerettem benne: Ötletességét, aranyosságát
 
Amit nem szerettem benne: -

Adatok

Kiadó: Maxim 

Megjelenés: 2018

Oldalszám: 240

Műfaj: Gyerek és ifjúsági

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK A BLOGRÓL

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK A BLOGRÓL

Kiemelt bejegyzés

Suzanne Collins - Az éhezők viadala (Sorozat: Az Éhezők Viadala I.)

"Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Pa...

Pontyozás

  • 1. - Érdemtelen az olvasásra
  • 2. - Majdnem eldobtam
  • 3. - Átlagos
  • 4. - Jó, nem unatkoztam
  • 5. - Imádtam
  • 6. - Őrülten jó, ezerszer olvasnám!

Sorozatok, amiket olvasni szeretnék

Bíborhajú Bumped Ethical vampires Kate Grable Merry Gentry Nadia Stafford Night world Riders of the Apocalypse Swoon Dark Angels Időtlen szerelem Tantalize Ghostgirl Possession Night creatures The nine lives of Chloe king

Kéziratok

Szívesen fogadok kéziratokat, így arra gondoltam, hogy azokat is jelezni fogom, hogy hol járok velük. Nyugodtan küldhet nekem bárki bármilyen hosszúságú irományt, szívesen olvasom őket.

Jelenleg 5 kézirat van nálam.

Szívesen fogadok most kéziratokat!

Aktuális olvasmányaim

Népszerű bejegyzések