2019. szeptember 9., hétfő

Ferenc K. Zoltán - A ​Halál Színe Vörös

"1944 novembere. Horthy sikertelen kiugrási kísérlete és a nyilasok hatalomátvétele megpecsételte a Hitler által erőddé nyilvánított Budapest sorsát. Itt veszi kezdetét a történet, melyben megismerhetjük Farkas Zoltánt, aki családja meggyilkolása után nyilasnak áll.
Litauszky János csendőrt, akit csak hazája védelme motivál, és a kommunista ellenállás pár tagját, akik semmitől sem riadnak vissza azért, hogy a nácik és a velük szövetséges magyar csapatok elbukjanak és Magyarország ismét egy szabad ország legyen. Ám, ahogy a front zsugorodik, és feltárulnak az emberi elme legaljasabb
bugyrai, mindannyian rájönnek, hogy ebben a harcban nincsenek jók vagy rosszak, csak az ember… aki mindenre képes.
A történet végigkíséri az olvasót a második világháború második leghosszabb és legtöbb halálos áldozatot követelő városcsatáján,
amely 109 napig tartott, 50 nap teljes körülzárásban, reménytelenségben, ahol mindenki csak egy dologban volt biztos: A saját halálában."

Hogy találtam rá?

Az író keresett meg, hogy olvassam el.

Saját példány? Dedikált?

Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik szeretik a történelmi regényeket és szívesen olvasnának arról, hogy milyen volt a háború Magyarországon.

Értékelés:

Ritkán találkozok hasonló témával, amit kicsit sajnálok is, mert illene több komoly könyvet olvasnom. Így nagy érdeklődéssel vágtam bele a regénybe.

Már első kézbevételre szimpatikusnak mondható a regény, hiszen a borító szépen kidolgozott, illik a színvilág és az illusztráció a témához. A kéz meglehetősen kifejező, a "halál" jut róla az eszembe. A könyv könnyen fogható; kényelmes tartani; nem túl nagy a mérete. A belsejére ráfért volna némi szerkesztés, mert sok a helyesírási hiba/elütés/mondatvégi írásjelek hiánya. Ez kissé rontott az olvasói élményen, mert néhol nehézkes volt az olvasás.

Ferenc K. Zoltán könyve a második világháború egyik városcsatáját mutatja be, mégpedig azt, ami Budapesten zajlott. Ezzel nemcsak az író első könyvét olvashatjuk, hanem a témában is elsőnek mondhatja magát, mert tudtommal ezzel kapcsolatban nem sok mindennel találkozhatunk.

A hangulatot és azt a kort, amiben játszódik, kellőképpen visszaadja az író, kicsit olyan érzésem volt, mintha ő is átélte volna a történteket. Beleéléssel és pontossággal tudja elmesélni az eseményeket, jeleneteket.

"A hét minden hétköznapján bejárt dolgozni, a Fővárosi Szabó Ervin könyvtárba és a távoli szovjet földön és Afrikában való csatározások számára nem voltak másik, mint háttérzaj, az ő kis világában."

A főszereplőként Farkas Zoltánt követhetjük nyomon, akit a könyv elején leszerelnek; majd az Oroszok miatt belép a Hungarista mozgalomba. Erős jellem, akivel könnyű azonosulni, mindig megpróbál helyesen cselekedni, már amennyire egy háborúban ez lehetséges.

A történet több szálon fut és több szereplővel is megismerkedhetünk. Ez nekem picit zavaró volt, mert nehéz ennyi mindenkire figyelni, és sok idő is eltelt, mire valaki újra szerepelt. Az elején lassú a történetvezetés, kell egy kis idő, mire az ember hozzászokik a könyvhöz, igazán élvezetes akkor lesz, amikor belecsöppenünk az eseményekbe. Ez körülbelül a könyv felénél már nagyon érezhetővé válik.

Látszik a rengeteg kutatómunka, ami megelőzte a regény írását. Az író nem könnyű témát választott, mégis sikerült kihoznia belőle a legjobbat. A történelmi háttérről még többet megtudhat az olvasó, ezáltal könnyen el tudja képzelni az akkori világot. Az író stílusa nyers, szókimondó. Nem próbálja szépíteni a történetet, ahol kell, ott kellő brutalitással írja le a cselekményeket. A regényben nincs szóismétlés, jók és kellően hosszúak a leíró részek is. Élvezhető volt, lehetett vele haladni (még a hibák ellenére is), ajánlom mindenkinek, aki szereti a hasonló témákat.

Első könyves íróként szerintem teljesen jó irányba halad az író. Érdemes rá figyelmet szentelni.

Köszönöm a példányt az írónak!

BORÍTÓ: A színek és a kompozíció szerintem találó, a betűtípus is passzol a témához. Az akasztott emberek nekem annyira nem tetszenek, mert kicsit eltér a rajz többi stílusától. 

TÖRTÉNET: Az eleje lassan indul be, igazán a felétől tudtam élvezni a sztorit. A vége kifejezetten tetszett és a lezárás is jól sikerült.

KARAKTEREK:
Kicsit sokan voltak, főleg az elején, de a főszereplővel meg voltam elégedve. Úgy cselekedett, ahogy azt vártam volna, együtt tudtam vele érezni. A mellékszereplők között is találhattunk olyat, aki szimpatikus volt.



Pontozás 


Történet: 3/5

Karakterek: 4/5

Borító: 4/5

Kedvenc karakter: Xavier

Amit szerettem benne: A stílus

Amit nem szerettem benne: A szerkesztés


Adatok

Kiadó:  Underground

Megjelenés: 2019

Oldalszám: 250

Műfaj: Történelmi

2019. július 20., szombat

Dacre Stoker · J. D. Barker - Dracul


A ​Drakula hivatalos előzménye, amelyet a klasszikus regény szerzőjétől hátramaradt feljegyzések és szövegek inspiráltak.

"1868-at írunk, és a huszonegy éves Bram Stoker egy magányosan álló toronyban várja, hogy szembenézzen egy leírhatatlan szörnyeteggel. Feszületekkel, szenteltvízzel és egy puskával felszerelkezve azért imádkozik, hogy túlélje élete leghosszabb éjszakáját. Kétségbeesetten igyekszik papírra vetni mindazt, aminek tanúja volt, ezért feljegyzi azokat az eseményeket, amelyek egészen idáig vezettek…
Bram gyermekkorában sokat betegeskedett, ezért az ideje nagy részét ágyban töltötte a szülei dublini otthonában, és egy fiatal nő gondoskodott róla, akit Ellen dadusnak hívtak. Amikor az egyik közeli városban egymással összefüggő, különös halálesetek történnek, Bramnek és a nővérének, Matildának, szemet szúrnak Ellen dadus furcsa szokásai. Ezután egymást követik a titokzatos és hátborzongató események, míg végül Ellen váratlanul eltűnik az életükből. Évekkel később Matilda Párizsba megy tanulni, ahonnan azzal a hírrel tér haza, hogy látta Ellent, és a rémálom, amelyről Brammel azt hitték, hogy már régen véget ért, valójában csak most kezdődik.
A Dracul egy kitalált történet, amely Bram Stokerről és a testvéreiről szól, akik egy sötét lény nyomába erednek. A vadászat Írországban kezdődik, a gyermekkori otthonukban, azután a testvérek bejárják Európát, és végül sor kerül az emlékezetes, végső találkozásra. A Dracul valóságos és kitalált szereplőkkel dolgozik, és új megvilágításba helyezi a világirodalom legfélelmetesebb és legmaradandóbb történetét."

Hogy találtam rá?

Szeretem a vámpíros történeteket és le kellett rá csapnom.

Saját példány? Dedikált?

Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik szeretik a régi, klasszikus vámpíros könyveket.

Értékelés:

Régen olvastam már vámpíros könyvet, de ez a műfaj az egyik kedvenceim közé tartozik, így amikor megláttam ezt a könyvet rögtön el akartam olvasni. 

Első kézbevételre egy nagyon szép munkát láthatunk, mind a borító és a belív terén is. A könyv eléggé vastag, bő 500 oldal, így egy hosszabb olvasmányra számíthat az olvasó. A papír kellemes tapintású, jó volt lapozgatni.

A Dracula történetét már rengetegen feldolgozták ilyen-olyan formában, és még így is sok titkot rejteget az eredete. Bram Stoker jegyzeteinek alapján készült el ez a könyv, és az írók megpróbálták a legjobbat kihozni belőle, a könyv hátuljában az ezt igazoló fotókat és eredeti feljegyezések is megtalálhatjuk. Az egész regényt átjárja a gótikus hangulat, helyszíneknek pedig az akkori korhoz passzoló (1800-as évek) elemeit használják: romos kastélyok; temetők; boncterem. Így hamar látszik, hogy egy horror, thriller könyvhöz mindent megtalálunk benne, amire szükségünk van.

A történet viszonylag lassan indul be az elején, ám tetszett, hogy két idősíkon keresztül ismerjük meg. Bram gyerekkora és a felnőttkor között váltakozik a cselekmény. Ám nemcsak Bram életébe nyerhetünk betekintést, hanem a testvérei gondolataiba is beleláthatunk, az írók több szereplő szemszögéből mutatják be a történetet. A sztori a kezdeti lassúság ellenére igencsak felpörög a végére és letehetetlenné válik. Az elején nehezebben tudtam vele haladni, így 3 hétig tartott az olvasása, bár ebben az is közrejátszott, hogy hosszú.

Bram beteges gyermek, aki a házat elhagyni sem tudja, felnőttként azonban erős és talpraesett. Nekem ez a karakterváltozás tetszett, főleg, ahogy kiderül, hogy lett ilyen. Ellen dadus érdekes és különleges szereplő volt a könyv elejétől a végéig. A története nagyon megfogott, alig vártam azokat a részeket, amik róla szóltak. Mindig meg tudott lepni, imádtam, hogy Bram testvére, Matilda művészlélek volt, és az ahogy Ellen dadusról készítette a rajzokat, valami zseniális pluszt adott az egész könyvnek. Volt egy különleges hangulata tőle. Thornleyt az első percekben annyira nem kedveltem meg, ezzel szemben a végére szimpatikusabbá vált, amiatt, ahogy a felesége iránt érzett. Aki még kiemelkedő karaktere volt a regénynek és szerintem még említésre méltó az mindenképpen a magyar származású Vámbéry.

"Mozdulatlanná dermedtem, és felpillantottam a vészjósló kastélyra. A viharvert köveket vastagon benőtte a borostyán meg a moha. Résnyire húzott szemmel összpontosítottam: apró hangyákat láttam a köveken mászkálni. Ahhoz képest, hogy milyen hideg volt, természetellenesen élénknek mutatkoztak. Ide-oda szaladgáltak valamiféle célból, amelyet kizárólag ők ismertek. Pókokat is láttam. Több száz volt belőlük, lázasan szőtték komisz hálóikat a borostyán levelei között abban a reményben, hogy legyet fognak. Tudtam, hogy ezeket a dolgokat csak én látom. Matilda mellettem állt, reszketett a hidegtől, és a kastély sötét ablakait bámulta."

Az írók stílusa szerintem több, mint rendben volt. Szépek és kidolgozottak a leíró részek, nem túl hosszúak, pont kellemes olvasni őket. A boncteremben; temetőkben és az elhagyatott kastélyban játszódó jelenetek igazán borzongatóra sikeredtek. A régi, klasszikus vámpíros történetek érzéseit kellőképpen visszaadja a regény. Ha valaki hasonlóra vágyik, akkor a Dracul ideális lehet a számára. Ajánlom azoknak, akik el szeretnének merülni egy olyan regényben, ahol a vámpírok még koporsókban aludtak, alakot változtattak és emberek után vadásztak.

Köszönöm a példányt a kiadónak!

BORÍTÓ: Engem elsőre megfogott, kellőképpen ijesztő, a színvilág illik a műfajhoz, nincs túlzsúfolva. Szép munka.

TÖRTÉNET: Az elején kicsit lassan indult be a tényleges történet, nem volt túl ijesztő, ám annál inkább izgalmas. 

KARAKTEREK: Elen volt a legérdekesebb és a legszimpatikusabb számomra, viszont a többiek sem voltak elhanyagolva. Együtt lehet velük érezni, és mindenki más és más jellem. 

Könyvemlítések: Marmion - 361. oldal



Pontozás 


Történet: 4/5

Karakterek: 4/5

Borító: 4/5

Kedvenc karakter: Ellen dadus

Amit szerettem benne: A stílus, történet

Amit nem szerettem benne: Kicsit lassan indul be


Adatok

Kiadó:  Agave

Megjelenés: 2018

Oldalszám: 506

Műfaj: Horror

2019. július 16., kedd

M. Kácsor Zoltán - Acsargó-mocsarak [Zabaszauruszok 3.]

"Leiszút Feliszút bajban van. Szerencsére régi barátai, a Zabaszauruszok első két kötetéből már jól ismert Rilex, Barmol és Kunyi azonnal a segítségére sietnek, és nekivágnak a veszedelmes útnak, hogy kiderítsék, hogyan csendesíthetik le a Csendetlen-óceánt…

…csakhogy az Acsargó-mocsarakban lakó rettenetes Dragalád kémei eközben kelepcébe csalják a jóhiszemű sárkányt, Káró nem hagy fel a gonoszkodással, Fogkopácsnak pedig szörnyűséges titok jut a tudomására…

A számtalan izgalmas kaland közben pedig hol itt, hol ott bukkan fel három titokzatos büdösmadár. Vigyázat, orrokat befogni!"

Hogy találtam rá?

Olvastam az előző részeket és imádom a sorozatot.

Saját példány? Dedikált?


Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek, aki szereti a gyerekkönyveket és a dinókat.

Értékelés:

Ez a sorozat határozottan az egyik kedvenc gyerekkönyvem közé került be. Könnyedségével és játékosságával hamar a gyerekek szívébe férkőzik és nehéz onnan eltüntetni. Emiatt is vágtam bele az új részbe, és az elolvasása után ugyanúgy várom a következő részt.

Már első látásra is egy aranyos, izgalmasnak tűnő könyvecskét foghatunk a kezünkbe. Az illusztráció tökéletes összhangban van a címmel és a sorozat többi részével is. Kellemes a könyv tapintása és a beépített könyvjelző is segít nekünk abban, hogy hamar megtaláljuk, hogy hol hagytuk abba (már ha le tudjuk tenni). 

"Csakhogy azóta sokkal hatalmasabb, veszedelmesebb, és főként büdösebb szörnyetegek vetődtek felénk..."

A történet ott folytatódik tovább, ahol az előző véget ért. Kunyit szinte istenségnek tartják, Leiszút Feliszút pedig az aranyai megvédésével foglalatoskodik. A három jó barátnak újabb nehézségekkel kell megküzdeniük: büdösmadarak garázdálkodnak a környéken. Régi pajtásaik ismét segítségre szorulnak.

A regényt nehéz letenni, olvashatóságát az is megerősíti, hogy két szálon fut. A három barát és Feliszút Leiszút szemszögéből is láthatjuk a történetet,  a váltott szemszög miatt jobban emelkedik az izgalom és a feszültség. Új szereplőkkel is találkozhatunk ebben a részben is, ami nekem pl. hatalmas örömet adott, mert az egyikőjüket nagyon megkedveltem.

"Majd sohanapján kiskedden, amikor úgysincsen kedvem! Meg oszladozó békát nyúzó pénteken!"

A humor semmit sem változott, könnyen jön és a gyerekek számára egyszerűen megjegyezhetőek a mondatok, így nem csodálkoznék, ha egy kisgyerek az elolvasás/felolvasás után úgy kezdene el beszélni, ahogy a szereplők teszik azt. A csodaszép rajzokkal megáldott könyv pedig biztosan fenntartja az érdeklődést a gyerekek számára, így jó néhány órára kikapcsolódást tud nyújtani kisebbeknek-nagyobbaknak egyaránt.

Rettentően hangulatos az egész és iszonyat szerethető, még egy felnőtt ember számára is. A karakterek nagyon közel kerülnek hozzánk és velük tudunk izgulni a végsőkig, a legnagyobb kaland pedig még ezután érkezik meg hozzánk...várom a folytatást!

Ajánlom mindenkinek, aki már olvasta a korábbi két kötetet; illetve figyelmébe ajánlom még azoknak a szülőknek, akik egy eseménydús; vicces és emlékezetes könyvet szeretnének ajándékozni. A zabaszauruszok tökéletes választás erre.

Köszönöm a példányt a kiadónak!

BORÍTÓ:  Egyszerűen csodálatos, gyönyörű az illusztráció. A cím és a rajz is tökéletesen passzolnak egymáshoz. 5/5
 
TÖRTÉNET: Ugyanolyan aranyos, mint az előző két kötet. Eseménydús, humoros és imádják a gyerekek. 5/5

KARAKTEREK: A főszereplők semmit nem változtak, Kunyi viszi a humort a többiek pedig továbbra is kedvesek, szerethetőek.  5/5


Pontozás  

Történet: 5/5

Karakterek: 5/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Barmol, Kunyi

Amit szerettem benne: Alapötlet, humor

Amit nem szerettem benne: -

Adatok

Kiadó: Kolibri

Megjelenés: 2019

Oldalszám: 224

Műfaj: Gyerek és ifjúsági

2019. május 26., vasárnap

Jessica Townsend - Csudamíves [Nevermoor 2.]

"Morrigan ​Crow legyőzte a halálos átkot, kiállta a veszélyes próbákat, és felvételt nyert a rejtélyes Csudálatos Társaságba, a titokzatos Nevermoor azonban még számtalan felfedeznivalót tartogat
számára. Ám hamar rá kell jönnie, hogy nem minden varázslat a jót szolgálja.
Morrigan a Társaság új tagjaként azt reméli, hogy végre igazi családra és barátokra lel. Csudákra számít, kalandokra és felfedezésekre, de kiderül, hogy a Társaság egyetlen dologgal akarja megismertetni: a Csudamívesek által elkövetett rémtettekkel. Ráadásul valaki zsarolja a társait…
És ami a legrosszabb: az emberek sorra tűnnek el. Nevermoor fantasztikus városát, amely valaha a mágia biztonságos szigete volt, most félelem és gyanakvás fojtogatja…
A világhírű sorozat első kötete, a Nevermoor: Morrigan Crow négy próbája című ifjúsági regény 2017-es megjelenése óta szinte az egész könyvszakmát lázban tartja. Nem véletlen, hiszen sokak szerint a Harry Potter-könyvek méltó utódja született meg. A regény alig egy év alatt tömérdek díjat zsebelt be, 33 nyelvre fordítják le, a 9 részesre tervezett könyvsorozatból pedig a 20th Century Fox filmet is készít."

Hogy találtam rá?

Molyon láttam, hogy sikeres és már olvastam az előző részt.

Saját példány? Dedikált?
 
Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?


Mindenkinek, aki szereti a gyerekkönyveket és a mágiát.

Értékelés:

A tél jegyesei után ez volt a következő könyv, amit nagyon vártam. Az előző részben megfogott a világ és a történet. Morrigan egy aranyos; nem sablonos; szerethető karakter, így hamar sokak kedvence lett ez a sorozat. A Harry Potter könyvekhez tudnám egy picit most én is hasonlítani ezt a részt (az előzőben kevésbé éreztem), de leginkább csak a tanulós/utazós jelenet miatt. Ám ez egyáltalán nem zavaró, mivel a két történet azért teljesen más, de látszik, hogy az írót befolyásolta Rowling sorozata.

"Hawthorne karja lendült a magasba.
- Kaphatunk köpenyt is, kisasszony?"

Ez a kötet tele van varázslattal és különlegességgel, nem utolsó sorban pedig izgalommal. Már rögtön az eleje is pörgősen kezdődik, nincs unalmas felvezetés, minden perce élvezet. Nagyon szerettem, hogy az egész világról és a karakterekről is többet tudhatunk meg, hiszen ezek fontos elemek egy sorozatban, ha nem kedveljük legalább az egyiket, akkor nem is igazán haladunk tovább. Itt viszont az író mindkét dologgal remekül teljesít, a régi karaktereket szépen bővíti és az új szereplők is érdekesek. Rengeteg olyan apróságot is megtudunk Nevermoorról, amitől még inkább megszeretjük, és láthatóvá válik, hogy foglalkoztak a világ felépítésével.  

Fontos még megjegyezni azt is, hogy az író tökéletesen odafigyel arra, hogy a főszereplő negatív és pozitív élményei rendszeresen váltakozzanak. Morrigan alapvetően egy rossz háttérrel rendelkező lány, és ez az iskolában is meg fog mutatkozni. Együtt tudunk vele érezni és izgulni érte, jó az összhang a vidám és a szomorú jelenetek között. Miss Cheery nekem az első pillanattól kezdve nagyon szimpatikus volt, tök aranyos, de tényleg. Nagyon. Szeretnék én is magamnak ilyen kalauzt. Lambeth pedig a maga különc viselkedésével hamar belopta magát a szívembe, főleg, hogy a többiek szerint még ijesztő is.

"A bonbonos fánkot meg kell kóstolnod - mutatott egy standra, ahol meleg fánkot árultak, amibe lila szilvadzsemet töltöttek, és fahéjas cukorba forgatták. - És a sörbetrózsákat. A palacsintát felejtsd el, túl van értékelve."

Minél tovább jutunk a történetben, annál inkább belebonyolódunk az eseményekbe és ettől válik gyorsan olvashatóvá a regény. Míg az első rész leginkább arról szólt, hogy Morrigan be tud-e kerülni ebbe a társaságba, addig a második kötet csak azt boncolgatja, hogy Morrigannak mivel kell megküzdenie, ha el szeretné magát fogadtatni ebben a különös világban. Illetve miért nem engedik őt rendesen tanulni, ahogy a többieket és mik ezek a különös eltűnések? Ezekre a kérdésekre kaphatunk választ, ha elolvassuk a második részt.

Negatívnak talán annyit tudnék felhozni, hogy az első kötetben és ebben is Jupiter keveset foglalkozik a lánnyal, viszont az azért átjön, hogy szereti és vigyáz rá, már-már lányaként. Azonban egy kicsit szemet tud szúrni, hogy ide-oda járkál, és nincs mindig jelen. 

Ajánlom mindenkinek, aki olvasta az elsőt! Ja és igen! Valószínűleg az író nagyon édesszájú lehet, mivel a könyvben rengeteg édességet említ...huh meg is kívánja az ember.

Köszönöm a példányt a kiadónak!

BORÍTÓ:  Egyszerű, de tetszik, hogy nagyon hasonlít az előzőre, és így tökéletesen látszik, hogy egy sorozathoz tartozik. 4/5
 

TÖRTÉNET: 
Pörgősebbre sikeredett, mint az előző rész, pedig már azt is nagyon szerettem. Több mindent megtudunk a világról, és sok csudával találkozhatunk benne. 5/5

KARAKTEREK:
Jobban megismerhettük őket ebben a kötetben, így könnyebb volt megszeretni az egyes szereplőket. Kifejezetten tetszett, ahogy egy-két szereplőről nem tudtad eldönteni, hogy hová tennéd a jók és rosszak skáláján. 4/5



Pontozás  

Történet: 5/5

Karakterek: 4/5

Borító: 4/5

Kedvenc karakter: Ezra Squall, Lambeth

Amit szerettem benne: Alapötlet és a története
 
Amit nem szerettem benne: -

Adatok

Kiadó: Kolibri

Megjelenés: 2019

Oldalszám: 420

Műfaj: Gyerek és ifjúsági
 

2019. március 22., péntek

Leda D'Rasi - Kezdetek ​és sorsdöntő évek [Boszorkánydinasztia 0.]

"A ​boszorkányok köztünk élnek, ezt tudjuk jól. Van azonban számos kérdés, ami megválaszolásra vár. Pontosan mióta vannak jelen a történelemben? Hogyan alakult meg a Dinasztia? Miért döntöttek úgy az Égiek, hogy különleges erőt adnak halandóként született asszonyok kezébe? És ha már itt
tartunk: egyáltalán kik azok az Égiek?
A Boszorkánydinasztia előzménytörténete ezekre a kérdésekre ad választ, régmúlt korok és híres történelmi helyszínek során át kalauzolva az olvasót. Végigéljük a boszorkányok kalandjait, mintha mi magunk is közéjük tartoznánk. Megismerjük Unát, az elsőszülött boszorkányt, akit vezérsége nehéz helyzetek elé állít.
Az is kiderül, hogy a sokak által kedvelt, szabad szájú holdboszorka, Luna, kitől örökölte habókos természetét, és mióta nagy hódolója az „erősebb” nemnek. Nem mindennapi barátság az övék, melyet istenek kötöttek sok ezer évvel ezelőtt, és az idők viharát kiállva szilárdan tart is, mind a mai napig.
De vajon hogyan kezdődött? Íme a válasz!
A Boszorkánydinasztia sorozat írónője fellebbenti a fátylat a régmúltról, és elvezeti olvasóit a boszorkányok történelmének fényesebb, és olykor sötétebb korszakába… oda, ahol minden elkezdődött…"

Hogy találtam rá?

Olvastam a többi kötetet is az írónőtől.

Saját példány? Dedikált?

Saját, dedikált.

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek, aki olvasta az előző részeket.

Értékelés:

A könyv tökéletesen passzol a többi részhez. Szimpatikus; jó ötlet volt, hogy az írónő kerüljön rá a borítóra, ezzel is mutatva, hogy hol kezdődött minden. Ahogy azt a címe is mutatja, a könyv a Boszorkánydinasztia kezdetét meséli el az olvasóknak. Megtudhatjuk, hogy hogyan alakult meg a Dinasztia, hogyan találkozott Una és Luna Fairyvel, milyen kalandokban vettek részt életük során.

Az első gondolatom a könyvről, amit kiemelnék, az az lenne, hogy örültem, hogy kicsit megszakadt a romantikusabb szál, kifejezetten érdekes volt, hogy az előtörténetbe is betekinthettünk, amolyan megszakító rész ez, ami teljesen jó, ha előjön ilyen hosszú sorozatnál. Nem bántam, hogy eddig ennyire mélyen nem ismerhettük őket.

"Una lassan közelebb osont a bozótoshoz. A mozgolódás egyre erősebb lett, tisztán látszott, hogy remegnek az ágak-levelek. Valami van ott!"

A Luna-Una páros baromi jó volt...főleg, hogy Una komolyabb karakter, és így megvolt a humoros hangulata az egész regénynek. Szerettem a civakodást, és Luna őszinte elszólásait. Yasmina története érdekelt leginkább, hamar azonosulni tudtam vele és érdekessé vált a szememben.

Az írónő stílusa még mindig kellemes, könnyedén olvasható, hamar végig lehet olvasni a regényt, mert nehéz megszakítani az olvasást. Szeretem a humorát. Külön plusz pont volt nálam az, ahogy Una és Luna megtudták, hogy kicsodák, annak ellenére, hogy a könyv eleje picit lassabb volt, ezek a részek is nagyon izgalmasra sikerültek.

A világfelépítésről még mindig kicsit többet szeretnék megtudni, kedvelem az ilyen elrejtett dolgokat a regényekben, amik sokkal jobban segítenek megérteni, hogy hogyan élnek a szereplőink az adott helyen. 

"Megkeményítette hát a szívét, és hangtalanul, mint ahogy a köd száll alá, lesétált a fennsíkról. Lábai szinte nem is érintették a talajt, ahogy lefelé tartott a meredek parton. Jótékonyan takaró párától körülvéve tényleg úgy mozgott az éjszakában, mint egy földre szállt felhőtakaró. Minden lépés nehéz volt, és minél közelebb ért a helyhez, ahová tartott, annál inkább nem akart lépni." 

Negatívnak igazából annyit tudnék csak mondani, hogy az elején kicsit vontatott volt, lassan indultak be az igaz események, de aztán egy remek regényt kaphattunk cserébe. Akik olvasták a többi könyvet semmiképp se hagyják ki! Ajánlom minden fantasyimádónak és azoknak, akik már találkoztak a többi résszel. 

BORÍTÓ: Szerintem találó lett, szépek a színei és passzol a sorozatba. Plusz pont, hogy az írónő került rá. 

TÖRTÉNET: Lassan indul be a cselekmény, viszont cserébe izgalmas és érdekes történetet kaphattunk. 

KARAKTEREK: Yasmina kifejezetten tetszett, róla többet olvastam volna. Luna hozza a szokásos formáját, amitől sokak kedvence lett/lesz. A régi karakterek hűek a többi könyvhöz, nem térnek el a szerepüktől.


Pontozás 

Történet: 4/5

Karakterek: 4/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Fairy, Yasmina

Amit szerettem benne: Karakterek és a világ

Amit nem szerettem benne: Lassan indul be a történet


Adatok

Kiadó: Mogul

Megjelenés: 2019

Oldalszám: 270

Műfaj: Fantasy

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK A BLOGRÓL

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK A BLOGRÓL

Kiemelt bejegyzés

Suzanne Collins - Az éhezők viadala (Sorozat: Az Éhezők Viadala I.)

"Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Pa...

Pontyozás

  • 1. - Érdemtelen az olvasásra
  • 2. - Majdnem eldobtam
  • 3. - Átlagos
  • 4. - Jó, nem unatkoztam
  • 5. - Imádtam
  • 6. - Őrülten jó, ezerszer olvasnám!

Sorozatok, amiket olvasni szeretnék

Bíborhajú Bumped Ethical vampires Kate Grable Merry Gentry Nadia Stafford Night world Riders of the Apocalypse Swoon Dark Angels Időtlen szerelem Tantalize Ghostgirl Possession Night creatures The nine lives of Chloe king

Kéziratok

Szívesen fogadok kéziratokat, így arra gondoltam, hogy azokat is jelezni fogom, hogy hol járok velük. Nyugodtan küldhet nekem bárki bármilyen hosszúságú irományt, szívesen olvasom őket.

Jelenleg 5 kézirat van nálam.

Szívesen fogadok most kéziratokat!

Aktuális olvasmányaim

Népszerű bejegyzések