2017. december 17., vasárnap

Csátvák Soma - Saltlands (Isten után)

"Száll ​a szélben egy mondás, miszerint aki volt olyan őrült, hogy a Sóságon telepedett le, az túlél bármit. És egyébként is: kinek jutna eszébe ezt a kiszikkadt világot felprédálni?

A sóságiaknak idejük sincs elgondolkozni azon, hol tévedtek; sokuknak a vitorlásaikba sem sikerül bepattanniuk. Mintha csak az Apokalipszis ismételné önmagát.

A Hadúr vezette hordával szemben garantált a homokba harapás, aki teheti, a szélre bízza sorsát. Számukra egy régi-új mondás jelenti az utolsó reményt: aki keres, az túlél.

Igaz ez a fosztogatókkal érkező sámánra, a világgal szemben is kardot rántani kész harcosra, vagy a kalmárra, aki a végromlás második hullámának napján is csak egy üzletet akart nyélbe ütni. A végtelen sósivatagot szelve, tudtukon kívül közelítenek egymás felé – hogy karambol, békés keresztezés, netán társulás kerekedik ki a találkozásukból, majd elválik.

Eközben a fosztogatók elveszett Istene végre jelt ad magáról, szólítja híveit. A megváltás mégis távolabb van, mint gondolnák. Mert a Sóságot sokan hajlamosak sivárnak, éppen ezért kiszámíthatónak tartani, azonban alig maroknyian ismerik végső természetét: határtalan hamisságát.
A három, párhuzamos szálon futó történetben komoly hangsúlyt kap a fosztogatók rettegett hordája, és persze számos dolog visszaköszön a Saltlands társasjátékból: járművek, tárgyak, helyszínek; a főszereplőkön túl pedig fel-feltűnik a többi választható karakter is."

Hogy találtam rá?

A Kildara csoporton keresztül. 

Saját példány? Dedikált?

Igen.

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek, aki ismeri már a játékot, vagy pedig szereti a hasonló témájú filmeket, könyveket.

Értékelés:

Régen volt már az az időszak, amikor társasjátékkal játszottam, vagy éppen szerepjátékkal. Így egy kicsit nehéz volt visszazökkenni, és el sem tudtam képzelni, hogy hogyan lehet egy játékról írni egy regényt, főleg magyar játékról, magyar írótól. Ezen a ponton szeretném megdicsérni az alkotókat, mert valóban ügyes munkát végeztek, mégpedig egy olyan témában, ami meglehetősen nehéz, és mi magyarok eléggé hiányban vagyunk e téren. A csapatnak mégis sikerült egy olyan sztorit kialakítani, ami gördülékeny, könnyedén bele tudjuk magunkat élni, és magával ragad.

“Itt vagyok, és itt is leszek, túlélem a csatákat, a harcosokat, a vezéreket, az embertelen környezetet. A biztos pont vagyok.”


Leginkább a Mad Max-hez tudnám hasonlítani az egészet, amit kifejezetten szeretek. Sok hasonlóságot véltem felfedezni köztük, de picit sem zavart. Mindig nagyon közel álltak hozzám az efféle történetek/filmek/regények. Kicsit féltem, hogy milyen lesz a könyv, pont amiatt, hogy ennyi átfedéssel találkoztam közben, de pár oldal után már láttam, hogy itt bizony ügyesen ki lett dolgozva minden és rengeteg az egyediség.

A Sóságban emberek próbálnak túlélni, nincs üzemanyag, víz. Minden kihalt, száraz és forró. Csátvák Soma nagyszerűen helyezte be a karaktereket ebbe a kicsit sem élhető világba.

A történetet három szemszögből láthatjuk: a Kalmár, a Harcos és a Sámán szemén keresztül. Egyetlen cél vezérli mindegyiküket, a túlélés; hogy eljussanak egy olyan helyre, ahol végre nem csak sivatag van, hanem élet is.

Kifejezetten tetszett, hogy minden szereplő más (beszéd, cselekedet), mégis megvoltak az alap koncepciók hagyva, amik kellenek egy hasonló felépítésű regénybe.
  • a Kalmár bármilyen körülmények között képes üzletet teremteni
  • a Harcos bátor és büszke, az erő megjelenése
  • a Sámán, aki a spiritualitás megtestesítője, prédikátor
Ám nem csupán a karakterek miatt jó ez a regény, hanem maga a történet is hozzáad egy olyan plusz löketet, amitől tényleg letehetetlenné válik. Mint azt már említettem, az író gördülékenysége és remek fogalmazókészsége segítségével gyorsan tudunk haladni a sorokkal, ez a regény valóban intelligens, ami valljuk be iszonyat kevés mostanság a piacon.

Nemcsak a nyelvi elemek teszik azzá, nem csak a történet, hanem a szöveg egésze, már maga a cím is sokat elárul, ha végig olvasod a regényt. Rengeteget tud tanítani, és az tetszett a legjobban benne, hogy nem csak szórakoztató céllal jött létre, mondanivalója van, és okít, ami szintén egy hiányzó pont a mostani könyvekben.

„Nem tudom, mijét fogja érni a fosztogatónak, és hogyha talál is, mit fog érni vele szemben. De kockázat nélkül nincs nagy üzlet – és mi lehet nagyobb fogás a saját életemnél?”
 
A papír kicsit zavaró volt, néha nehezen lehetett hajtani, talán túl vastag volt, de egyébként szép.

Elég sok helyen találkoztam „…” befejezéssel, ami egy icipicit megszakította az olvasást, de más negatívumot nem lehet mondani a regényről.

Összességében nekem nagyon tetszett, kivételes a témában, és minőségileg is toppon van. Igazán szívesen olvasnék még hasonlót, és az írónak is ajánlom, hogy NE hagyja abba, ritka az ilyen tehetséges író.

UI: A könyv olvasása után megnéztem a honlapot, és WOW, nagyon jók a grafikák, a videó...huh, le a kalappal!

A példányért köszönet az írónak és a Kildarának!

BORÍTÓ: Nagyon illik a történethez, szép illusztráció. Tetszenek a színei, a kép stílusa, és az oldalakon elhelyezett kis csontvázak is igencsak hangulatosak. Igényes munka. 5 pont

TÖRTÉNET: Végig élveztem a posztapokaliptikus világot. Az író hibátlanul fogalmaz, nagyon gördülékenyen tud írni, látszik a regényben, hogy szívből írt. 5 pont

KARAKTEREK: A szereplők egytől-egyig érdekesek, még a mellékkarakterek is. Minden cselekedetük ésszerű és érthető. Érdekes volt úgy olvasni, hogy nem volt külön nevük, mégis tudtuk, hogy kiről van éppen szó. 4 pont

Ha tetszett a poszt, akkor iratkozz fel. A blog alján, a "Feliratkozás a webhelyre" gombra kattintva!

Pontozás  

Történet: 5/5 

Karakterek: 4/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Kalmár

Amit szerettem benne: A történet
 
Amit nem szerettem benne: A "..." befejezések

Adatok

Kiadó: Smashwords

Megjelenés: 2016

Oldalszám: 260

2017. október 16., hétfő

Leda D'Rasi - Lidércfény (Boszorkánydinasztia 2.)

"Una, ​a Dinasztia vezére – hogy legfiatalabb boszorkányát megmentse –, kénytelen nem kívánt
szövetséget kötni a lidércek királyával. Évezredek óta ismerik egymást, de ismeretségük ellenszenv volt első látásra. Most azonban segítségre szorul, és pont az a férfi segíthet rajta, akitől a legkevésbé szeretne bármit is kérni. A segítségért cserébe pedig csak egyetlen dolgot adhat. A legnagyobb titkát… és vele az életét.
Litch büszke uralkodó, aki versenyt fut az idővel. Hatalmát trónbitorló fenyegeti. A támadások visszaveréséhez vérvonala megszilárdítására van szükség, ehhez pedig mielőbb egy királyné és egy örökös szükséges. Fajtája átka miatt azonban a számára rendelt asszonyt nem egyszerű megtalálni. Aztán az utolsó pillanatban úgy tűnik, mégis van remény. A győzelem lehetőségét azonban pont az az aranyszemű boszorkány villantja fel, akinél bosszantóbbat elképzelni sem lehet. A nő ajánlata több mint kecsegtető. De vajon igazat mond?
Kettejük közt feszültséggel terhes egyezség köttetik, és mintha az egész világ szövetkezne ellenük. Árulók, merénylők lesik minden lépésüket. És ott vannak ők ketten is, harcban állva.
A Boszorkánydinasztia története folytatódik. Az írónő tovább szövi a lehengerlő misztikus mese szálait és megmutatja, miként fér meg a halhatatlan világban a két ellentétes pólus: vérpezsdítő romantika és éjsötét intrika."

Hogy találtam rá? 

Olvastam az első részt, értékelés itt található.

Saját példány? Dedikált?

Még nem, de az lesz. :)

Kiknek ajánlom?

Elsősorban azoknak, akik olvasták az első részt. Nem fognak csalódni. Az új érdeklődők pedig kezdjék az első résszel!

Értékelés:

Iszonyat izgalmasan indul az eleje, nekem nagyon tetszett ez a kezdés, pörgős, kissé ijesztő kedvcsináló. Pontosan olyan, amilyennek lennie kell. Imádtam a háttérsztoriját a mitológiáról. Látszik, hogy az író tényleg járt ezeken a helyeken, amiről itt is, és az előző kötetben is írt. Teljesen bele tudom élni magam ezekbe a jelenetekbe.

És, hogy mit szerettem még a könyvben? Lássuk:

Romantikában itt sem szenvedtünk hiányt, a karakterekbe bele tudjuk élni magunkat, szerethetőek és élnek. Még mindig nagyon szeretem az írónő humorát, a lendületességét, amitől olyan letehetetlenné válik a könyve. A történetvezetése laza és rugalmas, szépen önti szavakba a gondolatait, és szívből írja le azokat, apránként adagolja az információkat, és ezek összességéből lesz egy könyv igazán jó. Egyre többet tudunk meg a dolgokról, szó szerint elemenként építi fel az egész regényt, izgalmassá téve azt.

Luna ugyanolyan, amilyen volt: Őrült; vidám; szexmániás.
Luna (Saját készítésű rajz)

A történet kezdetén Una is hasonlít ahhoz, akit megismertük az első könyvben. Ám a későbbiekben átvált jellemileg valami mássá, nekem ez a stílusa annyira nem tetszett, nagyon csúnyán beszél, harcias, ideges stb. Én őt mindig úgy képzeltem el, mint egy anyukát, aki nyugodt, megfontolt, türelmes, okos. Úgy éreztem, hogy inkább átvett Angel tulajdonságaiból párat, és a Lidérc-Una szerep is hasonlított az Angel-Lazarus szálra. Értem én, hogy felhúzza mindig a Lidérc, de ennyire talán nem fordítja meg őt egy pasi. Teljesen ugyanúgy viselkedtek egymással, mint az első könyvben a pár, folyton veszekedtek, megjelent a féltékenység rész is később, csakúgy, mint az első részben. Kevesebb káromkodással jobban el tudnám képzelni, hogy ő tényleg Una, olyan, amilyennek az első részben megismertük: a Dinasztia feje, egy erős, magabiztos, türelmes nő.

Szerettem azonban, hogy az Ítészek megint megjelentek, és kicsit jobban beleláthattunk az ő világukba is, de még így is nagyon keveset tudtunk meg róluk. Ruehl és Fairy, na meg a többiek kicsit el lettek felejtve, vártam egy olyan jelenetet, ahol legalább csak pár percre felbukkannak a régi szereplők (mondjuk a kórházban).

Everlasról is szívesebben olvastam volna, az ő gondolatai is érdekeltek, úgy éreztem, hogy ebben a könyvben nem nagyon ismertünk meg másokat, csak a két főszereplőre tudtunk koncentrálni, hiányoltam az új szereplőket, mert habár voltak, keveset szerepeltek. De senki ne búsuljon (én sem teszem annyira), a következő részben biztosan mindenki többet felbukkan majd, és ismét egy izgalmas, akciódús részt fogunk kapni az előző kettőhöz hasonlóan.

A főszereplők kapcsolata nagyon erős, érződik, hogy min mennek keresztül, és erre miért van szükség. Annak ellenére, hogy hasonlított a kapcsolat az Angel-Lazarus szálra, nem éreztem egy percig sem unalmasnak. Két különböző karakter szemszögéből láttuk a dolgokat, és nem volt így zavaró. Mindketten nagyon erős jellemmel rendelkeznek, ami hoz magával egy-két konfliktust és ez humorral megdobva igazán jó párosítás.

Összességében az mondható, hogy nem csalódhatunk a következő részben sem. A világ továbbra is varázslatos, humorral itt is bőven találkozhatunk, és a romantika sem marad el természetesen. Mindenkinek bátran ajánlom, aki olvasta az első részt, a leendő olvasóknak meg üzenem, hogy ne kételkedjenek, egy igazán tehetséges írónővel van dolgunk, aki megpróbálja a legjobbat kihozni abból, ami a lelkében van.

Az írónő honlapján található egy kis melléktörténet novella, aki olvasta az első részt, azok semmiképpen ne hagyják ki!

UI: A Boszorkánydinasztia első része, az Utolsó kívánság ÚJ BORÍTÓVAL kecsegteti az érdeklődőket. Az írónő és a kiadó úgy gondolta, hogy megpróbálja jobban egységesíteni a köteteket, ha már sorozat. Aki szeretné, megrendelheti az újat (is)!


Történet: Kellemes olvasmány, alig lehet letenni. 

Karakterek: Litch nagyon jóarc, én bírtam őt, Una kicsit másabb, mint az első részben, de sokkal közelebbről ismerhetjük meg. Új szereplőkkel is találkozhatunk, akiket könnyű megkedvelni. Minden karakter ötletes, élő és szerethető.

Borító: Nagyon szép munka, szépen visszaadja a könyv stílusát és tartalmát, szeretem a színeit.

Ha tetszett a poszt, akkor iratkozz fel. A blog alján, a "Feliratkozás a webhelyre" gombra kattintva!

Pontozás  

Történet: 4/5 

Karakterek: 4/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Minotaurusz, Litch

Amit szerettem benne: A lidérceket és a világot
 
Amit nem szerettem benne: Nincs Ruehl és Fairy :((

Adatok

Kiadó: Mogul

Megjelenés: 2017

Oldalszám:

2017. június 5., hétfő

Holden Rose - A ​fáraó jogara - [Howard Matheu különös esetei 3.]

"Howard Matheu vagyok, nyolc és fél éves, de most kapóra jönne, ha tizenkettő lennék.
Annak is örülnék, ha a múzeumban maradnának a tárgyak, mire odaérünk megnézni őket. Emellett
De azt hiszem, ezekkel a gondokkal inkább megküzdök egyedül, vagy a titkos társaságommal, csak ez a Kheopsz fáraó hagyjon már minket békén! Mert így se nyomozni, se tanulni, se aludni nem tudunk!
Most pedig leírtam ide azt, amit tudnod kell, neked és mindazoknak, akik kíváncsiak rá, mi is történt valójában.
Mielőtt belekezdesz, fontos, hogy tudd: ez nem mese!
Ez egy detektívtörténet gyerekeknek."
nagyon kellene egy eredeti ötlet a halloweenes jelmezemhez, és igazán elárulhatná valaki, hogy Nitának mi baja van velem…

Hogy találtam rá?

 Könyvfesztiválon sikerült beszereznem.

Saját példány?

Igen.

Kiknek ajánlom?

Természetesen mindenkinek, aki olvasta a többi részt; gyerekeknek és gyermekded lelkű felnőtteknek egyaránt kellemes kikapcsolódást tud nyújtani.

Bevezetés:

Alapból nagyon szeretem a nyomozós sztorikat, és ha ez még Egyiptommal is társul, akkor bizony nálam nagy esély van arra, hogy szeretni fogom a regényt. Nem is csalódtam, az író olyan világba varázsolt el, ahol már régen jártam, és egy percig sem tudtam unatkozni a könyv olvasása közben.

Értékelés:

Az idejét sem tudom már, hogy mikor olvastam utoljára gyerekeknek szánt könyvet. Kicsit féltem az elején, hogy már kinőttem ebből, és talán emiatt nem fog tetszeni, mégis tudott az író olyat alkotni, amitől pár oldal olvasása után el is felejtettem, hogy ez egy gyerekeknek szánt regény.

Egyáltalán nem éreztem azt, hogy ehhez idős vagyok. A stílus, a megfogalmazás és a humor olyan könnyedséggel mozgatott végig az eseményeken, hogy mire észbe kaptam, már rég a szerelmese voltam a kötetnek.

Egyszerűen fantasztikus érzés volt újra gyereknek lenni, és eszerint érezni. Annak ellenére, hogy én magam nem éreztem idősnek magam a könyvhöz, bátran ki merem jelenteni, hogy ezt a könyvet a kicsik imádni fogják. A szereplők nagyon cukik voltak végig, szerethetőek és kedvesek, néhol ugyan nem úgy viselkedtek, mint egy tipikus nyolc éves, de ez nem volt zavaró.

" - Biztos ez, vagy csak beparáztááál? - A telefon pedig megismételte mókushangon. - "Biztos ez, vagy csak beparáztááál?""

Az, hogy kicsit érettebben gondolkoztak, sokat segített a könyv lényegének megértésben, és nem csak a gyönyörű illusztrációk tették még különlegesebbé a tartalmat, hanem az a rengeteg hátsó érték is nyomott hagyott bennem: a pozitív gondolkodás, a barátság és a megértés is megjelent a könyvben, amitől nem csak a kicsik érzik vonzónak a történetet, hanem a felnőttek is.

 A legviccesebb az volt a regényben, hogy végig azt gondoltam, tudok mindent. "áááh, biztosan ez lesz!" Gondoltam magamban, aztán kiderült, hogy semmi sem az, aminek látszik...

Egyszóval: szerettem. Ajánlom mindenkinek, aki kicsit is szeretné ismét gyereknek érezni magát, illetve a gyermekeknek tökéletes ajándék lehet.

Történet: Izgalmas, aranyos, szeretnivaló.
 
Karakterek: Átlagosak, amennyire csak lehet, mindegyik karaktert lehet szeretni valamiért, és nehéz választani közülük. Nagyon kedvelhetőek.

Borító: Szép munka, csakúgy, mint az illusztrációk. Látszik, hogy sokat foglalkoztak velük, és van benne munka. Gratulálok hozzájuk.

Összesítés: Kellemes csalódásként ért, hogy még ennyi idősen is tudok szeretni egy gyerekkönyvet.



Ha tetszett a poszt, akkor iratkozz fel. A blog alján, a "Feliratkozás a webhelyre" gombra kattintva!

Pontozás  

Történet: 5/5 

Karakterek: 4/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Szerettem mindenkit

Amit szerettem benne: Alaptörténet

Amit nem szerettem benne: -

Adatok

Kiadó: Főnix

Megjelenés: 2016

Oldalszám: 164

2017. április 3., hétfő

Leda D' Rasi - Utolsó kívánság [Boszorkánydinasztia I.]

"„Perzselően forró mese…”
…felnőtteknek, modern formában.

Ha megkérnének rá, hogy a lehető legtömörebben foglaljam össze a Boszorkánydinasztia sorozat lényegét, ezzel az egy mondattal tenném meg. Mert ebben minden benne van. Olyan olvasóknak ajánlom, akik szeretik a többféle műfaj keveredését, és izgalmasnak találják, ha megannyi hatás éri őket olvasás közben. Akik vágyják a romantikát, akarják a kalandot, és hajlanak a lehetetlen felé is. Akik nem sütik le a szemüket, ha borzongató szex fűti át a lapokat. Mélyen tudják (és akarják is) gyűlölni a történet gonoszát, teljes szívükkel átérzik a szereplők érzéseit, bírják a bicskanyitogató szóhasználatot, és értékelik a csípős humort. Igen, a Boszorkánydinasztia története valóban egy mese. De aki Andersen, vagy a Grimm testvérek féle történetre számít, azt komoly meglepetések fogják érni. A Dinasztia a mesék új generációját képviseli."

Hogy találtam rá? 

Mogul kiadós könyv és ismerem a szerzőt is.

Saját példány? Dedikált?

Igen és igen.

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek, aki odavan a témáért. Azok figyelmébe ajánlom, akik szeretnének kikapcsolódni jó néhány órára egy kedves, romantikus, fordulatos regénnyel.


Értékelés:

Ez a fajta fantasy annyira nem áll közel hozzám, sokkal jobban szeretem azokat a történeteket, amik kevésbé mennek rá a romantikus részekre. Számomra inkább fontosabb a fordulat, a cselekmény, a botrány. Ennek ellenére mindvégig izgalommal olvastam a regényt, már az elején könnyedén megszokjuk az írónő stílusát. Szerethető; szépen fogalmaz; részletesen és élvezhetően.

A történet több részre van osztva, így könnyedén megtaláljuk azokat a részeket, amiket szeretünk. Nálam ez plusz pont egy regénynél, mert ha éppen keresek egy jelenetet, akkor ne kelljen a sorokat bújnom, hanem nagyjából be tudjam tájolni, hogy merre lehetett, esetleg a folytatást is megkönnyíti, ha éppen elfelejtettük könyvjelzőzni.

Nagyon szerettem a könyv lapjait, nem tudom, hogy milyen fajta papírból készült, de igazán kellemes a tapintása, és a tinta sem kenődik rajta. A szemem egyáltalán nem fáradt el olvasás közben, még akkor sem, amikor kissé halvány fényben olvastam.
Luna (Saját készítésű rajz)

Az írónő többféle lényt is beletett a regénybe, nem csak az unalmas vámpír-vérfarkas-boszorkány téma jelenik meg, hanem démonok, lidércek is életre kelnek a kezei alatt. Az alaptörténet az újjászületéssel nagyon jól indul, tetszett, hogy egy ilyen téma köré építi fel az író a vérfakas-boszorkány szálat. A humor is nagyszerű volt, Luna karaktere vitte az egészet, és akármikor fellépett a színre mosolyt csalt az arcunkra. Egyszerűen annyira jól kidolgozott jellem volt, ami az egész regényt vitte a hátán, és alig vártuk, hogy újra felbukkanjon a sorok között. A sajátos bolondos, perverz stílusával szerintem sokak kedvencévé vált.

"– Otthon? – Una azt hitte, rosszul hall. Ez még Lunától is meredek volt. – Pucéran jöttél idáig?
– Hát a metrón kicsit furán néztek, de nem akartam ilyenkor taxiba ülni."


Kissé hiányosnak éreztem a világleírást, és a lényekről is sokkal többet olvastam volna, de mivel több részes lesz, valószínűleg a következőben többet megtudunk róluk.

Ami szintén zavaró volt nálam az, hogy Angel és Lazarus túl tökéletes volt, egymásnak lettek teremtve, mindkettő jól néz ki, gazdagok, egyszóval túlontúl tökéletesre sikeredtek. Arról nem is beszélve, hogy mindketten a halhatatlanok fajához tartoznak. Ebben az írónő kicsit félrecsúszott, lehetett volna még ezen alakítani. Túlságosan elmélyült a regény a romantikus ide-oda ugrálásban, és a történet is alább hagyott úgy a 250. oldal után, majd a végén ismét felpörgött.

Az Ítészekről is többet olvastam volna, sajnáltam, hogy pár oldalt kaptunk belőlük ízelítőnek. Azok a részek izgalmasabbá tették a sztorik, ahol megjelentek.

Ruehl és Fairy kapcsolata jobban megmozgatta a fantáziámat, és nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogy velük vajon mi fog történni a későbbiekben. Valahogy ebben a két mellékszereplőben sokkal nagyobb lehetőséget látok, mint a főszereplőkben. Illetve akit még megemlítenék, mert habár csak pár pillanatra került elő, mégis nagyon vonzott, az Aghrimon volt. A Démonok királya már rögtön első pillanatra a kedvencemmé vált, és szinte sírtam, hogy olyan keveset szerepelt.

Lazarus és Angel szála egyértelmű volt, egymásnak vannak teremtve, így még a bonyodalmon sem tudtam annyira izgulni, hiszen tudtam, hogy mi lesz a vége. Azonban mosolyogva olvastam azokat a részeket, ahol Lazarus és Angel próbált kijönni egymással, vicces volt, hogy a férfi így próbálkozott, Angel pedig próbált ellenállni a jóképű vérfarkasnak.

"Lazarus arcán teljes értetlenséggel állt a szoba közepén.
- Mindenki úgy pihen, ahogy szokott - magyarázta. - Van, aki pizsamában, van, aki meztelenül."

Összességében egy aranyos, élvezhető történetet sikerült alkotnia az írónőnek. Kíváncsian várom a következő részt, és remélem, hogy sokkal jobban megismerhetem majd ezt a világot, mert rengeteg lehetőség rejlik benne.

Történet: Kedves, fordulatos történet. Néhol kaland, máskor pedig forró romantika, a humorral is ügyesen bánik az írónő, könnyen meg tud minket nevettetni. Mindvégig szépen fogalmaz, és körültekintően ügyel arra, hogy megtudjunk minden fontos részletet.
 
Karakterek: Mindenki élethű, könnyedén el tudjuk magunkat képzelni közöttük, azonosulni egyszerű velük. A főszereplők ugyanolyanok maradnak, nem csapong az írónő a stílusok között, így látszik, hogy sok időt szenteltek rájuk. A mellékszereplők pedig csak annyira jelennek meg, amennyire fontosak lesznek a történet szempontjából.

Borító: Tökéletesen passzol a történethez, színben és hatásban egyaránt. Nagyon szép munka. A betűtípus is odaillő, visszaadja a fantasy elemeket a maga játékos formáival.
 
Összesítés: Egy olyan világot sikerült kialakítani, amiben sok lehetőség van, kezdésnek jó volt az első rész, azonban remélem, hogy a következőben sokkal több izgalmat és akciót kaptunk.


Ha tetszett a poszt, akkor iratkozz fel. A blog alján, a "Feliratkozás a webhelyre" gombra kattintva!

Pontozás  

Történet: 4/5 

Karakterek: 4/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Aghrimon, Ruehl, Fairy

Amit szerettem benne: Az alapötlet, a könyv rugalmassága, olvashatósága, Luna beszólásai

Amit nem szerettem benne: Szerettem volna többet olvasni a világfelépítésről és a bennük élő lényekről, ezt kevésnek éreztem. Angel-Lazarus pedig túl tökéletes volt.

Adatok

Kiadó: Mogul

Megjelenés: 2016

Oldalszám: 478

2017. január 12., csütörtök

Neal Shusterman - Bontásra ítélve (Unwind disztológia I.)

"Mi lesz, ha a szüleid téged is szétbontatnak?

Szép új világ?

Egy olyan társadalomban, ahol a nem kívánatos kamaszok testrészeit újrahasznosítják, három szökevény száll szembe a rendszerrel, amely „szétbontaná” őket.

Connortól meg akarnak szabadulni a szülei, mert túl sok a baj vele. Risa árva, és azért jelölték ki bontásra, hogy spóroljanak a költségeken. Lev szétbontását szigorúan vallásos szülei már születése pillanatában eldöntötték. A véletlen sodorja őket egymás mellé, és a kétségbeesés tartja össze őket, ahogy árkon-bokron át menekülnek, miközben tudják, hogy az életük a tét. Ha sikerül megérniük a tizennyolcadik születésnapjukat, már nem bánthatják őket – de amikor egy egész világ vadászik rájuk, a tizennyolc nagyon-nagyon távolinak tűnik.

Te vajon túlélnéd?"

Hogy találtam rá?

Sokaknál már láttam a molyos polcon, és felfigyeltem rá. Nagyon érdekesen hangzott a fülszöveg és gondoltam, hogy elolvasom.

Saját példány?

Nem.

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik akarnak valami újat olvasni, nem igazán köthető ez semmihez sem. Van benne akció, kaland, elgondolkoztató jeleneteket, megrázó részek és egy kis romantika.

Bevezetés:

Mostanában ritkábban olvastam Könyvmolyképzős regényeket, mert mindegyik ugyanolyan, csak más az alapfelállás. Kezdtek már unalmasak lenni. Ám amikor megláttam ezt a fülszöveget, arra gondoltam, hogy: "Na! Végre valami újdonság, ami jó lehet!". Szerencsére nem kellett csalódtam, tényleg az várt, amire számítottam.

Értékelés:

Az alapötlet zseniális. A könyv végén van egy kis megjegyzés, miszerint az író, amikor elmesélte a barátjának az ötletét, az azonnal felkiáltott, hogy meg kell írnia. Ezúton is köszönöm ennek a barátnak a biztatását, mert valóban. Ez egy olyan ötlet volt, amit meg kellett írni. Olyan szinten egyedi a sztori ezzel a szétbontással, hogy tényleg nem tudom semmihez sem kötni, amihez hasonló lehetne.

A történet több szálon fut, és ahogy a karakteretek elválnak-találkoznak úgy érnek össze, majd úgy is válnak ismét szét (akár a fiatalok testrészei). Egyből belevágunk a dolgok közepébe, az író felvázolja nekünk, hogy mégis, hogyan működik ez a szétbontási folyamat. A szülő megunja a gyerekét, rájön, hogy mégsem lett olyan jó, mint hitte, ezért meg akar válni tőle. Szépen elmegy és aláírja a bontási kérelmet. Pár napon belül pedig megérkeznek a gyerekért és elviszik. Megbánni, megváltoztatni már nem lehet a szerződést. Ha egyszer megkötötték, akkor bizony nincs visszaút. Megyünk a darálóba.

Különösen tetszett, hogy mindenkinek más és más sztorija volt: elvált szülők; vallási csoportok; megunt gyerek; nem kívánt gyerek. Még a csecsemőkről is kialakított egy olyan megoldást, ami valószerű, és tényleg elhittem, hogy ilyen megtörténhet. Mindenre próbált figyelni az író, alaposan átgondolta, hogy hogyan történhetne meg egy ilyen. A bontási folyamatot is szépen levezette nekünk, szinte már borzasztó volt olvasni a sorokat, hogy a szerencsétlen fiatal végignézi, ahogy szépen lassan elviszik a testrészeit.

A történet mellett volt azonban néhány hiba, amire felfigyeltem. Sajnos a karaktereken lett volna még mit alakítani, nekem kicsit személytelenek voltak, nem igazán kedveltem meg senkit, nem nagyon tudtam kötődni hozzájuk. Pont azok haltak meg vagy történt velük valami, akikhez semmi sem kötött. Sokkal jobb hatást lehetett volna elérni, ha az író megkedvelteti velünk a szereplőket (ugyan ott volt a romantikus rész, de az nem elég ilyen esetben!). Ezen még dolgoznia kell. Ugyanakkor a társadalomkritikája megfogott és kompenzálta a dolgot.

Kissé hiányosnak is éreztem részeket, van amit letudott 10-20 sorral az író, pedig olvastam volna még róla. Máskor pedig olyan dolgokról írt hosszasan, ami egyáltalán nem érdekelt. Kedvem lett volna többet megtudni az államról, és arról, hogy az emberek hogyan látják ezt a dolgot. A gyerekek szemszögéből sokat láttunk, de egyedül a papról tudunk meg dolgokat, ami nekem nem volt elég. A szülőknél nem éreztem, hogy megbánták volna, amit tettek, inkább amolyan: "jó menjetek már innen és kész". Tudom, ha egyszer valaki rászánja magát erre, akkor biztos nem szereti annyira a gyermekét, de azért na...valami jobb reakciót vártam. 

Egészben nézve azért ez egy jól megírt szuper alapötlet volt, úgy tudom, hogy nem az első regénye az írónak, ezért kicsit nehéz elnézni neki a karaktereket, de sebaj. Megrázó volt, félelmetes belegondolni, hogy akár létezhetne is ilyen, és hogy a 18. születésnapodat talán meg sem élnéd, mert nem gondolnák, hogy méltó vagy arra, hogy élj.
Lesz ez még jobb is. Én személy szerint nem folytatnám a történetet, de ha minden igaz három részben készíti el az egészet. Igazából nekem már az is tetszene, ha itt befejezte volna, végül is kerek egész volt. Meglátjuk, hogy mit hoz ki belőle.

Történet: Zseniális az alapötlet, nagyon jól kitalálta az író. Egyedi és félelmetes elgondolás.

Karakterek: Néhol unalmas volt egy-két rész, és ugyan senkit nem szerettem meg különösebben, de nem voltak kidolgozatlanok, talán kicsit csak szerethetetlenek.

Borító: Tökéletesen passzol a könyvhöz, a vörös szín félelmet kelt és érezzük, hogy ez nem egy vidám történet lesz.

Összesítés: Az unalmasabb részek és a karakterek kedvelhetetlensége miatt szerintem mégiscsak jól sikerült ez, ezeket az apró hibákat, ha sikerül kijavítani, akkor nagyon jó lehet az a második rész.


Ha tetszett a poszt, akkor iratkozz fel. A blog alján, a "Feliratkozás a webhelyre" gombra kattintva!

Pontozás  

Történet: 4/5 

Karakterek: 3/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Nem igazán tudom, nagyon senki nem fogott meg

Amit szerettem benne: Az alapötlet

Amit nem szerettem benne: Kissé hiányos volt

Adatok

Kiadó: Könyvmolyképző

Megjelenés: 2015

Oldalszám: 382

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK A BLOGRÓL

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK A BLOGRÓL

Kiemelt bejegyzés

Suzanne Collins - Az éhezők viadala (Sorozat: Az Éhezők Viadala I.)

"Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Pa...

Pontyozás

  • 1. - Érdemtelen az olvasásra
  • 2. - Majdnem eldobtam
  • 3. - Átlagos
  • 4. - Jó, nem unatkoztam
  • 5. - Imádtam
  • 6. - Őrülten jó, ezerszer olvasnám!

Sorozatok, amiket olvasni szeretnék

Bíborhajú Bumped Ethical vampires Kate Grable Merry Gentry Nadia Stafford Night world Riders of the Apocalypse Swoon Dark Angels Időtlen szerelem Tantalize Ghostgirl Possession Night creatures The nine lives of Chloe king

Kéziratok

Szívesen fogadok kéziratokat, így arra gondoltam, hogy azokat is jelezni fogom, hogy hol járok velük. Nyugodtan küldhet nekem bárki bármilyen hosszúságú irományt, szívesen olvasom őket.

Jelenleg 5 kézirat van nálam.

Szívesen fogadok most kéziratokat!

Aktuális olvasmányaim

Népszerű bejegyzések